2022-ben is megrendezésre került az Országos Egyetemista Zarándoklat. Itt olvashatjátok pár lelkes résztvevő beszámolóját.

Bogi és Tomek beszámolója

Nagyon jó volt látni, hogy az Országos Egyetemista Zarándoklatra idén négy városból is érkeztek zarándokok, az ország különböző pontjaiból és összesen nagyjából 120-an voltunk. Mi eddig kétszer voltunk ezen a feltöltő, szép eseményen, ami azért is különleges számunkra, mert itt ismertük meg egymást.

A zarándokúton több mindenre is lehetőségünk nyílt: egymással és társainkkal lelki beszélgetésekre, a Jóistennek való hálaadásra a csend és a természet által. Mindig öröm, amikor az erdőből kijövet a szentkúti kegyhely varázslatos látványa fogad, amit az érkezést követő szentmise tesz még felemelőbbé. A vasárnapi szentmise és körmenet keretében Pio atyához imádkozhattunk saját és társaink szándékaiért és énekünkkel köszönthettük a Szűz Anyát.

Reméljük, jövőre is hasonló lelkesedéssel érkeznek zarándokok az ország egyetemeiről, akik arra vágynak, hogy Istennel és társaikkal mélyebb kapcsolatba kerüljenek az új tanév kezdetén.

Nagy Bence beszámolója

A zarándoklat alatt előjött az a kérdés, hogy mit vártál ettől a zarándoklattól, milyen elvárással érkeztél ide. Érdekes volt számomra ez a téma, mivel én alapvetően nem így szoktam eseményekhez hozzáállni, de azért mégis elgondolkoztam rajta. Már voltam egy korábbi OEZ-en, szóval tudtam, hogy mire vállalkozom, mire számítsak. Tulajdonképpen a korábbi élményem kapcsán tényleg volt bennem valamilyen szintű várakozás, de azért ezt nem igazán éreztem annyira tudatosnak. Egyszerűen csak szerettem volna egy szép hétvégét, ahol találkozhatok az ismerőseimmel, jókat beszélgethetünk és a zarándoklat lévén közelebb kerülhetek a Jóistenhez. Szentkút sajátos, békés légkörét is szerettem volna újra megélni, magamba szívni.

A korábbi évekhez képest most egy nagyobb csapattal indultunk útnak, hiszen az ország több pontjáról is érkeztek egyetemisták. Így kicsit más élmény volt a zarándoklat, valahogy jelentőségteljesebbnek éreztem az egészet. Hálás vagyok, hogy idén nem esett az eső és nagy sár sem volt. Bár én szeretem a kihívásokat, most ennek mégis örültem. Számomra külön kis apró öröm volt megtapasztalni, hogy a szentkúti kegyhely évről évre fejlődik, idén például egy már majdnem elkészült játszóteret figyeltünk meg a szállásunk közelében.

A két szentmise jelentősen hozzátett számomra a zarándoklat hangulatához. Nagyon szeretem az orgonás miséket és az orgonával kísért énekeket, amikből most a hétvégén nem volt hiány. Továbbá nagyon jó érzés számos hasonló korú fiatallal együtt részt venni és énekelni a szentmiséken.

Összességében ismét egy élményekkel teli zarándoklat volt számomra ez az idei. Személy szerint egy Istentől kapott ajándékként éltem meg, amiért nagyon hálás vagyok.

Simon Zoltán beszámolója

„Zarándokolni jó.” – hangzott el többször a megállapítás 2022 szeptemberének utolsó hétvégéjén a mátraverebély-szentkúti kegyhelyen. Ez az úticélja ugyanis az évente megrendezett Országos Egyetemista Zarándoklatnak. A korábbi évekhez hasonlóan zarándoklatunk gyalogos szakaszát Salgótarjánban kezdtük. Idén azonban mindannyiunk örömére szép számban vettek részt Budapesten kívüli egyetemek hallgatói is lelki vezetőik kíséretében. Jöttek fiatalok Egerből, Győrből és Debrecenből. Budapestről velünk tartottak görögkatolikus testvérek is. Szombat reggel a Salgótarján részét képező zagyvapálfalvai Jézus Szíve Templom kertjében gyülekeztünk. Itt a helyi plébános, Varga András atya üdvözölt bennünket. Utunkat hagyományokhoz híven a Zarándokok kiskátéja imával indítottuk. Az ebben megfogalmazott gondolatokat mindannyian jól a szívünkbe véstük. Szükségünk is volt erre, hogy helyes lelkülettel tegyük meg az utat. Hiszen úton voltunk, de nem túráztunk vagy meneteltünk. Nem bóklásztunk, de még csak nem is kirándultunk.

Mi ZARÁNDOKOLTUNK, mert nem csak testben, hanem lélekben is utat tettünk meg. Az ima útravalójával és Varga András atya áldásával felvértezve vágtunk neki a körülbelül 17 km-es erdőn, mezőn át vezető útnak. Az időjárás kellemes volt. Ahogyan arra számítani lehetett, a reggeli köd feloszlása után igazán szép idő kerekedett. Az utóbbi időszak szárazsága miatt sárban sem kellett gázolni. Egyedül az itt-ott behajoló akácfa ágak tüskéi okoztak néha fennakadást. Az út egy szakaszát csöndben, beszélgetés nélkül tettük meg. Eszünkbe juthatnak Robert Sarah bíboros szavai: „A nagy dolgok csöndben teljesednek be. Isten a csöndben cselekszik.” A csönd itt persze a természet szépségével egymást kiegészítve volt nagyszerű. Felbecsülhetetlenek azok a pillanatok, amikor az erdős bujaság után az ember felér a dombtetőre és letekint a zöld mezőre. A távolban ilyenkor látszik a Mátra. Szépségben tehát nem volt hiányunk.

Szentkútra énekszóval vonultunk be: Boldogasszony Anyánk… Egy helyi ferences szerzetes köszöntött bennünket, aki szokásokhoz híven szenteltvízzel is meghintette a zarándokcsoportot. A kegyhely jól felkészült a vendégek fogadására. Tágas és tiszta szobákban lettünk elszállásolva. Ezek a szálláshelyek tényleg a zarándokoknak lettek tervezve. Egy hosszú folyosóval egybekötött épületegyüttesben sok férőhelyes hálótermek találhatóak. Egy ilyen 14 férőhelyes teremben aludtam a többi MKK-s fiúval. A szombat este első programja a helyszínen az esti szentmise volt. Ennek színvonalát Wiesner András orgonajátéka emelte. A helyi kántor volt olyan kedves és megengedte, hogy ezen a misén ő teljesítse a zenés szolgálatot. Andris ki is tett magáért. Gyönyörűen zengtek Werner Alajos Mercedes miséjének különleges harmóniái. A mise és az ezt követő vacsora után páran visszatértünk a templomba a Ferences Szegénygondozó Nővérek által vezetett szentségimádásra. A nővérek is ezen a napon érkeztek Szentkútra rendjük alapításának 95 éves jubileumát ünnepelve. Korábban, amikor még a misére készülődtünk a karzaton, András éppen gyakorolt az orgonán, amikor a sekrestye felől intettek, hogy hagyjuk abba a zenét. Zarándokok érkeztek. Gyönyörű, tiszta énekhang csendült fel. A templomba barna habitusba öltözött kedvesnővérek léptek. Lenyűgöző élmény volt már ez is. Aztán később a szentségimádás volt a nap megkoronázása. Ott volt Jézus az oltáron, akihez egész nap igyekeztünk.

Másnap reggel néhányan még elvégeztük a szentgyónást. Fellátogattunk a remete-barlangokhoz. Évente fel szoktunk jönni ide, hogy megnézzük a kilátást és visszafelé megvizsgáljuk a legendás patkónyomot a sziklában. Szombat este fogalmazódott meg bennem: Mekkora csoda, hogy Isten vizet fakasztott az élettelen kőből, de mennyivel nagyobb csoda, hogy a hús vér emberek lelkét formálja át a szeretetével!

Zarándoklatunk a körmenettel egybekötött ünnepi szentmisével ért véget. Büszkeség volt látni, ahogyan az egyetemisták sorra jönnek az olvasmányt, szentleckét, egyetemes könyörgést olvasni. A ministránsok legtöbbje is a zarándokok közül került ki. Igen, vannak stramm fiatalok országszerte! Hála neked Krisztus!

Héray András egyetemi lelkész beszámolója

Az idei országos egyetemista zarándoklat (OEZ) a szó legigazibb értelmében országos volt, mivel az egyetemi lelkészek összefogtak az ország több pontjáról. Törő András országos referens és debreceni, Simon Dávid győri, Drahos Dávid egri, Kocsis Tamás és Czirják János görögkatolikus budapesti és Héray András budapesti egyetemi lelkészek vezetésével szeptember utolsó szombatjának reggelén sok fiatal, mintegy 120 egyetemista zarándokútra indult Salgótarjánból a zagyvapálfalvai Jézus Szíve templom kertjéből a nemzeti kegyhelyre, Mátraverebély-Szentkútra. Varga András salgótarjáni plébános atya indította útra a nagy zarándok csoportot, amelyhez csatlakozott Babos Áron ifjúsági referens atya és a papszentelésre készülő Héray Márton diakónus is. Eredetileg Pákozdi István atya kezdeményezésére indult el az „OEZ” hagyománya, őt idén áprilisban szólította magához az Úr, róla is megemlékeztünk a nap folyamán, külön a szentmisében is.

A zarándoklatot a budapesti Egyetemi Lelkészség fiataljai vezették, akik a Műegyetemi Katolikus Közösség (MKK) tagjai és hozták magukkal az elmúlt évek zarándok-tapasztalatait. Nagyszerű alkalom volt egymással is találkozni és ennek igazából a „felfelé-figyelés” adott mélységet, hiszen az imádság mellett volt alkalom egy „tanórányi” csendes szakaszra is, ami sokak visszajelzése alapján nagyon fontos volt: együtt menni és egymásért imádkozni. Az őszies természet szépsége is megszólította a szívet és a – hála Istennek – gyönyörő időben tett kilométerek alatt volt lehetőség az elcsöndesedésre, amely által Istenhez is közelebb kerülhettünk.

A szombat esti szentmise fontos megálló volt a zarándoklat után, amikor megérkeztünk az Úr Jézushoz, aki szerető jelenlétével várt minket az Eucharisztiában. Másnap szeptember 25-én vasárnap délelőtt a szabadtéri oltárnál bemutatott Pió atya-búcsúi szentmisén a fiatalok szándékait, szívügyeit odavittük az Úrhoz. A szentmise után a kegytemplom közelében tett körmenet pedig újra tudatosította bennünk, hogy a földön zarándokok vagyunk és van célunk: az örök élet Istennel. Ennek elérésében segítenek minket a szentek, a Szűzanya és Szent Pió atya közbenjárása is. Hálát adok az Úrnak, hogy Vele együtt kezdhettük el ezt az új tanévet és imádkozhattunk egymásért, különösen a fiatalokért, hogy megtalálják helyüket az életben és az Egyházban is, családosan vagy akár a papi és az Istennek szentelt élet hivatásában.

Héray Márton diakónus beszámolója

A zarándoklat és a kegyhely szavak ma egyesekben talán régi letűnt korok emlékét idézik, amikor - modern orvostudomány vagy épp pszichológia híján - az emberek így kerestek megoldást megoldhatatlannak látszó problémáikra. Sokan ezen "régiek" közül már valóban réges-rég befejezték földi zarándokútjukat, de hálatelt szavuk aprócska márványtáblára vésve ott maradt a világ kegyhelyeinek valamelyikén. A kis aranybetűk "köszönöm", "hálából", "segíts" ma is megszólítják nemcsak az égieket, hanem minket földi zarándokokat is akik csendben megállunk és elidőzünk ezen gyermeki szavak előtt. Akarva-akaratlanul felmerül bennünk a kérdés: lehetséges, hogy mindez csak nosztalgia lenne? A múlt heti országos egyetemista zarándoklaton (OEZ, 2022) résztvevő számos egyetemista csendesen rámutatott, hogy a zarándoklás nem a múlté, nem csak nosztalgia, hanem ma is aktuális és fiatalos. A közösségben megélt hit erejére nagy szüksége van mindannyiunknak, de főként azoknak a fiataloknak, akik a helyes utat keresik az egyetemi élet labirintusában. A most kezdődő félév lelki kezdőlöketét adhatta meg nekik ez a zarándoklat a közös úton levés és imádkozás mellett a hosszú beszélgetések, egymás meghallgatása és megismerése által is. Imádkozzunk értük, hogy ezt a fiatalos és lendületes ugyanakkor őszinte és mély hitet, amelyet a mátraverebély-szentkúti nemzeti kegyhelyünkön megtapasztalhattak, tovább tudják adni környezetükben is a most induló tanévben.