Bronz csoport

Egy kis szösszenetet szeretnék megosztani veletek: miért is jó BRONZnak lenni…

Először magáról az anyagról egy kicsit. Ha beírjátok a keresőbe, pillanatok alatt érdekesebbnél érdekesebb találatokat kaptok. Az első, és legfontosabb, hogy ötvözet (réz és általában ón ötvözete). Több elem egyesítéséből jön létre valami új… Valami nagyszerű! Mert mit is tud ez az anyag? Az ötvözetek hatására keményebb, mint a réz, ráadásul könnyebben is megolvasztható, így az öntése is egyszerűbb. A bronz szinte minden tulajdonságában előnyösebb a színvasnál is. Ellenállóbb a korrózióval szemben és alacsonyabb hőfokon formálható. Szilárd, kopásálló, a fárasztó igénybevételnek ellenálló ötvözet… Keményebb… kitartóbb! Nem adja fel! Helyén marad, nem törik el akkor sem, ha már túl nagy nyomás nehezedik rá! Ellenben nem makacs! Formálható! Alakul, ahogyan a Mester kívánja… Most mondjátok, kell ennél több? S még nincs vége! A bronz tengervízálló és ellenáll a szerves savaknak is. Nem, a természet erői sem fognak ki rajta… Hát akkor a pokol kapui hogyan tennék meg ezt?

Mint írtam, szilárd, stabil… S emellett micsoda értéket képvisel! Meglehetősen drága fém, mert mind a két nyersanyag ritka. Ellenben az első fémek közé tartozik, amit a kőkorszakot követően használt az emberiség: szerszámokat és más eszközöket készítettek belőle. A felsorolásnak nincs vége! Ma sem felejtik el: a gépiparban szelepek fogaskerekek, szivattyúk, turbinalapátok, hajócsavarok (…) készülnek belőle. Mily sokoldalú! Aztán: robbanásveszélyes munkahelyeken csak bronzból készült szerszámokat szabad használni, mert az ütközésekor nem képződik olyan szikra, mely a robbanóképes elegyet felrobbantaná. Micsoda különleges feladat! Speciális küldetés! Mert bronzok nem veszekszenek, marakodnak, civakodnak… Nem képződik szikra… Békésen megoldják esetleges konfliktusaikat, s másokét is ügyesen kezelik… Ehhez pedig feltétlenül szükségük van türelemre is!

A bronznak rendkívül fontos szerepe volt a történelemben… Egy egész kort neveztek el róla… A történelem tanulsága szerint hatással volt a kultúra fejlődésére is: Délkelet-Európában találjuk a legrégibb bronzeszközöket. Ezen a vidéken fejlődött naggyá a bronzkor folyamán az első nagy európai magaskultúra, a krétai műveltség. Tehát nem egy egyszerű alpári, műveletlen, faragatlan valaki…

És a bronzszobrok… Hát nem a történelmi, kulturális nagyjainkat ábrázolják? A szobrokra mindenki szívesen tekint! Olyan alakot öltenek, mely az utca emberének kedves, szívesen nézi, elidőz előtte, s általa régi nagy idők emléke tűnik fel… Mily nemes feladat! Megmutatni az értékest! S mindezt ismét úgy, hogy a Mester akaratát a legkisebb részletekig teljesítve: mivel kitűnően önthető, híven követi az öntőforma minden felületi finomságát.

Mindezek után gondolhatnátok: szép, szép, jó, jó, de azért egy kicsit pökhendi. Mondhatni gőgös. Netalántán beképzelt… És nem! Mert ki áll a dobogó legfelső fokán? Nem, nem a bronz! A bronz szerényen meghúzódik a harmadik helyen, nem hivalkodik, nem ő kerül a címlapra… De nem mellékszereplő, nem vesztes, és nem értéktelen! Hiszen dobogós! Számon van tartva!

S a végére hagytam a számomra legkedvesebbet: A bronz hagyományos felhasználási területe a harangöntés. A legeldugottabb falvacskákban is minden áldott nap hirdeti Isten dicsőségét… A harangokat senki sem tudta elnémítani! És milyen szép: az ütésre csengő hangot ad… Nem visszaüt, leordít, megsértődik, fennhordja az orrát… Hanem csengő hangot ad…

Hát nem csodálatos? ☺